Bevallom sosem figyeltem fel a porcelánokra-úgy körülbelül egy évvel ezelőttig.. Ma sem tudom hogyan kezdődött.

Igazából, nagyon “öreges” dolognak, régimódinak tartottam a vitrint, és benne a kiállított porcelánokat. Ha valamit biztosan tudtam, az az, hogy nekem ilyen soha nem lesz. De soha ne mondd, hogy soha, ez az életemben elég sokszor bebizonyosodott már egyéb mindenféle ügyekben is..

Szóval egyszer csak elkezdtem figyelni mások csodaszép darabjait.. de nem azért, hogy nekem is kellene ilyen, csak úgy egyszerűen tetszett. Csodás fotók, színek, formák, többször száz évesnél idősebb kincsek. Ezeknek már nem csak anyagi értéke hatalmas, de az eszmei is..

Sokszor hallottam a fajansz szót, amiről nem volt semmi fogalmam, de azóta természetesen utánanéztem így idézem nektek, mi a különbség a kettő közt:

Porcelán

Porcelán kaolinnak, földpátnak és kvarcnak a keverékéből készül, alacsony hőfokon zsengélik majd mázazás után 1400 C-on tokban égetik. Festésre különböző fémek oxidjait használják, mivel ezek az oxidok különböző hőmérsékleten égnek rá az edényre így előfordul, hogy többször égetéssel érik el a megfelelő színeket.

Fajansz

Fajansz, a fajansz és a cserép között csupán minőségi különbség van, a fajanszhoz is hasonló alapanyagot használnak mint a fazekas kerámiához. Ugyanis a fajansz kelléke az ónmáz csak márgás agyagon tart repedezés nélkül.A fajanszot legalább kétszer égetik, először un. zsengélik, és utána mázazzák, ecsettel vagy írókával festik. Kevés színt használnak, kobaltkék, sárga, mangánlila és zöld színeket.

Szóval egyre többet nézegettem, és gyönyörködtem bennük. Egyszer úgy adódott, hogy felfedeztem egy hirdetést egy régi francia fajansz készletről.Nagyon messze volt, és természetesen nem postázható, ezért a képeket látva tudtam, -első látásra szerelembe estem, vitrin ide , vagy oda.. Világ legjobb férje gyorsan meggyőzhető volt, így kirándulással és piknikkel egybekötött útra indultunk a francia határhoz. Most gondolom sokan fogjátok a fejeteket, hogy nooooormális?? De higgyétek el, ez nem akármilyen készlet, a következő 10 szülinapi ajándékom így meg is van. 🙂 Tehát útra keltünk , csodálatos tájakon hatalmas hegyek közt , meseszép épületeket mellet elhaladva értünk célba. Élőben látva mélyült a szerelem, le nem írható szépséget tettünk a csomagtartóba, melyet egy hatalmas régi vesszőkosárban kaptunk meg.

Visszafelé az első erdőszélen megálltunk, apa és Marcika piknikeztek, hűsöltek kicsit, én pedig kicsomagoltam megcsodáltam, majd nagyon gondosan újracsomagoltam a meseszép készletet.

Miközben kézbe vettem, a leveses-, húsos-  és szószos tálat, el nem mondható érzés fogott el.. tudva, hogy ez a készlet jóval több mint 100 éves… ez annyit jelent, hogy két világháborút, rengeteg hatalmas világ-eseményt átélve, ki tudja hol rejtegetve várták ki a mai napot, amikor én a kezembe foghatom őket..

Régi megsárgult újságpapírok…. és a láda legalján egy kicsi fekete-fehér fotó…. alig hittem a szememnek.

A fotón horogkeresztes zászló, és épp egy temetési menet látható. Félelmetes, de közben nagyon izgalmas belegondolni, hogyan mikor készült, és került a kosár aljára. Rendkívül hosszú, és forró nap után értünk haza, egy csodálatos kinccsel a csomagtartóban, melynek életébe talán hosszabb, talán rövidebb ideig a mi kis családunk is belefonódik most.Eltelt pár hónap, de töretlen a szerelem.. azóta sikerült egy talán hozzá méltó tálaló szekrényt szereznem, és átfestenem, most igazán méltó helyen vannak, és nap, mint nap rajuk pillantok, eszembe jut ez a nap, amikor hozzám kerültek.

Ezt a tálaló felújítást is elmesélem nektek, mert megér egy posztot úgy vélem.