Úgy vélem minden bútornak lelke van, -múltja, amit magával hoz, amikor hozzánk kerül.Vagy úgy látjuk tetszik nekünk a hangulata, és a színe, összességében minden amit sugall, vagy az a késztetésünk, hogy átalakítsuk.Van, hogy ez egy elkerülhetetlen dolog, ha sérült darabról van szó.- és van, hogy csupán nem illik a közegbe ahová szánjuk, át kell színezni, hogy beilleszthető legyen.
Engem is elkapott ez a vágy sok régi bútorom esetében, sok bolhapiacos szerzemény is e sorsra jutott.Egy dologra mindenképp oda kell figyelni, mielőtt ecsethez nyúlunk. Örök vitatéma a hobbi- és bizonyára a nevesebb bútorfestők körében is-, hogy melyik az a bútor, amit bátran festhetünk, és melyik az, amit vétek lekenni, ami olyan hatalmas múlttal értékkel bír, hogy csak kárt tehetünk benne.Ezek a viták általában két részre osztják a hozzászólókat. Van aki védi az alkotót, miszerint, ha neki így tetszik, akkor az így van jól, ha ilyen módon illik az otthonába és így szereti, akkor nincs jogunk támadni ezért. A másik oldal pedig felsorolja a szakmai érveket, azokat a technikákat amikkel ezek a nemes darabok készültek, politúrozás, a csodás intarziák, melyeket egy ecsetvonással eltüntetünk.Nehéz megmondani kinek van igaza, de az mindenképpen igaz, hogy vannak darabok amiket nem szabad “megerőszakolni” festéssel.
Beszereztem az utóbbi időben pár öreg bútort, olyasmiket, amiről tudom, csak jót tehetek velük, ha valami más külsőt kapnak. Így került hozzám ez a komód is. Semmi extra, egyenes vonalak, és jó alap arra, hogy ezzel akár valami nagyon mást, szokatlant csináljak.
Először le kellett tisztítani, ehhez a szokásos csodaszerhez, a zsíroldóhoz nyúltam.Szigorúan gumikesztyű! Ez a szer nem lenne kíméletes a bőrünkhöz. Nálam általában beválik, sok esetben egészen a natúr fáig visszaszed mindent.Ne hagyjuk túl sokáig a felületen a fába ne szívódjon be( később ki tudja ez hogyan viselkedik a festék alatt), amint látjuk, hogy oldja a felületi dolgokat, azonnal jöhet a letörlés.
Amikor a zsíroldó megtette a hatását, akkor tiszta vizes ruhával többször áttöröltem, majd leszereltem a fogantyúkat, és kivettem a fiókokat. Spanisch Grau a kedvenc színem mostanság, és tudtam ez passzolni fog ahhoz, amit ennek a komódnak megálmodtam-tehát lefestettem ezzel a színnel. Hengert használtam, ezt szeretem a leginkább, bár ez a festék gyönyörűen terül ecsettel is, ennek ellenére én szeretek szivacshengerrel dolgozni, így makulátlan sima felületet kaphatunk. Természetesen vannak helyek, ahová mindenképp szükséges az ecset, itt én is azt használok.
Sokszor nézegettem a tükörrel borított bútorokat az interneten, illetve van egy nagyszerű lakberendezési könyvem, amiben szintén van ilyen darab. Nagyon elegáns szerintem, és igazán jól beilleszthető egy adott térbe pár megfelelő kiegészítővel. Amúgy is szeretem keverni a stílusokat, most pedig eljött a pillanat, hogy a tükrös bútor nálam is elkészüljön.
Már régebben megvettem a tükörfóliát, mely öntapadó felülettel rendelkezik. Nagyon pontos mérésekre, és kifogástalanul egyenes vágásokra van szükség, hogy a kivitelezés megfelelően minőségi legyen.Ha türelmesek és pontosak vagyunk, akkor rendkívül elégedettek leszünk végül.Mivel a tükörfóliám kevésnek bizonyult menet közben már láttam, hogy az eredeti terv szerinti teljes beborítását a fiókoknak mellőznöm kell, ezért menet közben újraterveztem, így lettek sávok is egy-egy fiókon. Nem bánom izgalmasabb lett így.
