Augusztusban keresett meg Anita, , hogy szeretné átfestetni a kedves padot, amit nemrégiben vásároltak.Sok csodaszép régi holmit láttam nála, amikor átmentem hozzá, hogy megnézzük milyen átváltozásra is gondolt pontosan. Igazán tetszik, amikor egy ilyen kis fiatal család, akik egyébként szépen felújított modern házban élnek, ennyire becsülik a múlt kincseit, szeretik maguk körül tudni az örökölt, vagy vásárolt szép régi bútorokat.
Átnéztem a padot, melyen volt némi javítanivaló munka is, igazából később kiderült huncut kis pad volt ez, sok-sok pici apró hibával, amik csak később mutatták magukat. Anita elmesélte milyenre álmodta a parasztpadot, mely eredetileg fényes okkersárga- régen igen kedvelt színre volt festve, és mintázva.
Első lépésként leszereltük a zárszerkezetet, ekkor nem túl kedves meglepetéssel szembesültünk, ugyanis a zárat lakták, kis csúnya lakók voltak odabenn. Ezektől megszabadulva láthattunk hozzá a tényleges javítási munkáknak.
Én fatapaszt szoktam használni, ezzel javítom a kisebb hibákat. A tapasz száradása után csiszoló vászonnal szépen megcsiszolva, már készen állt a felület a festésre.Mivel kissé antikolt hatást szerettünk volna, ezért kellett alá kennem némi sötét festéket, hogy a végső visszacsiszoláskor látható legyen.
Ezután két rétegben fehér(Lignocolor -Weiss) festék jött, a végső vajszín ( Lignocolor-Englisch Weiss)előtt. Mivel a pad egy fedett teraszon lesz, tehát külső térben, ezért mindenképp lakkozást igényelt, hogy kellőképpen ellenálló legyen, illetve ezáltal bátran sikálható.Ez a vízbázisú lakk( Lignocolor- Védőlakk) nagyon kemény és karcálló felületet képez.
Végül pár apró kis részlet:
